Mivel annak idején nem vettük a fáradtságot hogy bármire is pénzt adjunk ki (ennek mondjuk inkább elvi mint pénzügyi okai voltak), ezért próbáltunk mindent, de tényleg mindent magunk megcsinálni, megjavítani. A kevésbé extrém példák egyike a régi ajtócsengőnk.


Ez volt az első komolyabb önálló elektronikai tervezésem a műhely berkein belül, előtte nagyrészt csak előre megtervezett kapcsolásokat forrasztottam össze. Ugyanakkor az előző csengőnk bemondta az unalmasat, ezért ha már elektronika szakkörösök vagyunk Kiss Attila tagtárssal gondoltuk összedobunk valami házi megoldást.

Hogy pontosan miért is lett ez annak idején kb. négyszer annyi alkatrészből összerakva csak elsőre tűnik rejtélynek. A régi csengő tipikus régi, 12 voltos relés csengő volt - kapcsoló, sorbakötve a csengővel, az egyszerűség tökélyre fejlesztve. Gondoltuk valami hasonlót mi is bőven ne tudunk kötni. De El Presidente dallamcsengőt szeretett volna.

Miután túltettük magunkat az extravagáns kérésen (hogy miért volt extravagáns ld. bejegyzés első mondata) elkezdtünk ötletelni. Egyrészről voltak kis 3-lábú IC-ink amik a Für Elise-t játszották le. Másrészt volt tonnaszámra mindenféle kis- és nagyteljesítményű tranzisztorunk. Harmadrészt volt egyfajta "ha csavarral nem megy megcsináljuk százas szöggel" mentalitásunk (ne felejtsük el, amikor ez készült már bőven létezett Arduino, de elérhető áron Raspberry Pi is - csak épp nekünk nem volt :)) így munkához láttunk. Jópár nap EagleCAD tervezgetés után volt egy jónak tűnő elvi kapcsolásom.

A működésről röviden: Ha megnyomjuk a csengő nyomógombját, C1 kondenzátor feltöltődik, ezáltal T1 bázisán áram fog folyni és nyit, ill. nyitva marad amíg C1 nyitva tudja tartani. Q1 (ez a felső PNP tranzisztor, csak nem látszik mert béna a rajz szerkesztése) ezáltal szintén nyit és tápfeszültséget ad a kapcsolás további részeinek. IC1 a dallamot generáló IC. Ez azonban maximum 3.3 voltról tud működni, ezért a bemenő 12 V-os tápfeszültséget D1 Zener diódával szabályozzuk. T2 és T3 egyszerű A-osztályú erősítőt alkotnak egyfajta Darlington-párként - a hangszórót (ami ha jól emlékszem eredetileg egy kis 8-16 ohmos valami lehetett) PAD3-4 helyekre lehet kötni.

TL;DR Nem kifejezetten egy kifinomult eszközről van de így is sikerült helyenként túltervezni :D

Miután az elvi kapcsolás és nyákterv megvolt, Attila nyomtatott, vasalt, fél liter maratóanyaggal tönkretette vadonatúj vászoncipőjét, végül elkészült a nyák, Fúrás, forrasztás után jöhetett az első próba. Megszólalt - de szólt két percig. A cserélhető kondi megoldás meglepően előrelátónak bizonyult -  kevés próbálkozás után megtaláltuk az arany középutat a komikusan rövid és az idegtépően hosszú csengetési idő között. Bedobozoltuk, működött jó három évig.

Aztán jött a rémhír. A csengő rossz. Többedjére szétszedtünk megnéztük, de labortápegységgel gyönyörűen tette a dolgát a poros, pókhálós, korrodálgató kapcsolás. Aztán többször újra felszereltük, csak hogy megint szóljanak, nem működik. Végül letettünk a javítgatásról és vettünk egy elemes, vezeték nélküli dallamcsengőt.

Mint utólag kiderült a kapcsoló volt a vétkes. A kis, brutálisan túltervezett dallamcsengő a mai napig teszi a dolgát, már ha be van kapcsolva. Még nem tudom mi lesz  a sorsa, de első tervezésnek kifejezetten jól sikerült, megbízható kis kütyü lett belőle.