2018 decemberében úgy hozta az élet, hogy ismét tettem egy látogatást a Császárvárosba, így egyértelmű volt, hogy meglátogatom Hallingékat és ennek a T6 projektnek pontot teszek a végére. Sikerült is beszerezni egy C1 hajtást, ám itthon az átszerelésnél jöttek a gondok:
A donornak szánt alváz
Ahogy az korábban kiderült a forgóvázakat tartó pöcök túl hosszú, ám jött egy újabb gond: a motor nem passzol a helyére. Nézegettem, méregettem, nézegettem… és megtaláltam: a motor forgórésze kilóg a testből ~1mm-t, amit valamiért anno nem vettem észre. Cifra káromkodások közepette elővettem a számítógépes modellt és nekiláttam kijavítani ezt a hibát is. De ha már hozzányúltam, akkor a C1 alváz alapján átterveztem a forgóvázak felfogatását is, illetve a súlytartó dobozok ötletét elvetettem. A nagyjából beszerelt motor és forgóváz között volt még egy gond: a kardán. Sajnos rövid volt, így az egyik kardánt félbevágtam és zsugorcsővel a megfelelő hosszúságúra toldottam – ez állt modellt a számítógépes modell elkészüléséhez: ezt is lemodelleztem és remélem ez volt az utolsó, hogy újra kell terveznem az alvázat.
Ha ismét újra kell rajzolni, inkább kidobom az egészet!
Balról jobbra: Tatra alváz, UV alváz, Tatra kardánok, UV forgóvázak
És az eredmény? Lehangoló. A motor mostmár passzol, a forgóvázak szépen a helyükre ugranak és fordulnak. Mi ebben a lehangoló?-kérdezik most sokan magukban. Hát az, hogy a motortartó rész elvált az alváz többi részétől, az egyik motortartó bak pedig a támaszanyaggal együtt a szemetes ebédje lett. A kardánok? A gömb egyik fele lapos lett, így azok sem használhatók.
Tanulság? Nem szabad feladni! A számítógépes modell azóta 2 helyen is landolt, jövőhéten ülünk le átbeszélni, hogy mit és hogyan kéne módosítani esetleg az alvázon, hogy még szebb legyen a nyomat. A történetnek folytatása következik!
0 Megjegyzések